Ekképp idézte Gorbacsovot a Newsweek hasábjain Alekszej Venidiktov, Kreml-kritikus közíró, újságíró, aki a megjelentek tanúsága szerint még mindig tartja a kapcsolatot a 91 esztendős Mihail Gorbacsovval.
Gorbacsov a Szovjetunió utolsó főtitkára volt, 1985 és 1991 között. Az idős politikus nevéhez fűződő reform-együttesek, a Glasznoszty és a Persztrojka (nyitás és átalakulás) fedik le azokat a politikai, gazdasági, kultúrális átalakításokat, amellyel a csődbe ment Szovjetunió kapitalizálódott és kommercializálódott. A liberális demokráciává lett volt kommunista államok közül világháborús győztes szovjet globális szuperhatalomból az orosz magállam a hidegháború lezárásának legnagyobb vesztesévé lett – a gyors, nyugati asszisztálású, felülről irányított rendszerváltásokat ugyanis minden volt szovjet tagállam és kommunista szövetséges megsínylette.
Elvégre a teljes társadalmat és annak egész alrendszereit meg kellett változtatni, a plurális népképviseleti demokrácia, az egyetemes emberi és polgári jogok, a tőkeliberalizáció és a szabad kereskedelem, szabad vállalkozás és magántulajdon nyugati típusú megvalósításaival. Visszatekintve jól látható: minden rendszerváltó országfolyamat csakis és kizárólag egy célt szolgált, egy szellemben zajlott le: a nyugati szövetségi-gazdsasági-pénzügyi rendszerbe történő mielőbbi beilleszkedést. Ami pedig olyan, mindent felülíró szempont-együttes volt, amely kizárta, hogy a diktatúra bűnösei megbűnhődjenek; hogy a diktatúra áldozatai engesztelődjenek. Kizárta, hogy ezen országok és nemzetek valódi szuverenitással kezdjenek újra saját jogú működésbe.
A Varsói Szerződés katonai szövetségébe egy évtized után kényszerítették bele a szovjet megszállók országaikat. Az 1989-1991-es kommunista összeomlás után nem kellett ennyi idő, hogy az érintett országok jó része önként csatlakozzon az ellenségből baráttá, partnerré és szövetségessé váló Nyugat katonai rendszeréhez, a NATO-hoz, s a KGST felbomlása mintha magától értetődően egyszersmind az Európai Gazdasági Közösséghez (EU) való betársulást készítette volna elő.
A folyamat – akkor, megélve – oly természetesnek és helyesnek tűnt minden volt szovjetizált országban. A régi orosz birodalom, 1922-től a szovjetek uniója, újsütetű peremállamok sokaságának gyűrűjében lett az oroszok föderációja. (még mindig fél földgömbnyi országként!) Ám ugyanakkor e hatalmas kiterjedésű és kiapadhatlan erőforrásokkal, a leggazdagabb nyersanyagokkal bíró országóriás alkalmatlan és korrupt politikai újelitjének is köszönhetően a kommunista után a kapitalista államiságában is szinte teljesen megsemmisült; és soha nem látott válságba rántotta az orosz továbbélést az ezredfordulóhoz közeledvén. Dobra vert kaotikus rablókapitalista üzletek diktáltak a Hollandia méretűre zsugorodott gazdaságban, élén egy alkoholista, beszámíthatlan elnökkel. Az orosz államiság ezeréves történetének legalja volt ez az időszak. Meggyőződésem, hogy egy folyamat ért akkor véget, amelyet ha nem is pont a Glasznoszty és a Persztrojka kezdett el (valószínűleg Sztálin 1927-es Új Gazdaságpolitikája inkább), de biztosan vezetett el a csernobili, becsődölt jelcini, mondjuk úgy, árnyék-Oroszország korszakához.
Az, hogy ezek után egy olyan valaki, azzal a háttérrel és szaktudással úgy lett és maradt Oroszország első embere, ahogy azt Vlagyimir Putyin tette-teszi: a lehető legtermészetesebb fejlemény a birodalmiságát vesztett maradvány-államban. Ezt annak fényében kell értelmezni, hogy Vlagyimir Putyin országlása milyen eredményeket hozott a mai napig. Pont.
És, hogy a Nyugat szeretve dédelgetett orosz felszámolóbiztosa hogyan értelmezi mindezt? Nos épp az ő értelmezése okán vetettem e sorokat papírra, amikor szócsöveként jóbarátja nyilatkozatát olvastam:
„Amit Mihail Szergejevics Gorbacsov tett, az mind megsemmisült” – mondta Venidiktov. „Gorbacsov összes reformja – nullára, hamuvá, füstté vált”.
Amikor megkérdezik tőlem: Van valami, ami erre utal? Azt válaszolom: Amikor Gorbacsov távozott, 4000 NATO gyorsreagálású erő volt Európában. Most a NATO bejelentette, hogy a jövő év végére 300 000 lesz. Ez a fenyegetettségi szint. A NATO-csapatok szintje a határainkon.
– tette hozzá.
Mihail Gorbacsov sajátosan kijelölt két történelmi pontja és ezek „mérőszámai” számomra épp az ellenkezőjét igazolják. Ez nem „fenyegetettségi” szint, hanem „fejlettségi”. A kifosztott szocialista raktár barakkjának embere bírálja az új orosz dácsa építettőjét. Gorbacsov a háború kezdete óta nem szólalt meg. Idekívánkozik a híres latin mondás:
„Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”
Jónás Levente, a Pesti Hírnök