…biztosan leváltaná Karácsony Gergelyt, a magyar történelem leghiábavalóbb, választott vezetőjét. Vagyis ha lenne egy olyan jelölt, aki ötvözi magában Szentkirályi Alexandra kiállását, határozottságát és dinamizmusát – nemkülönben kormányzati becsatornázottságát és Vitézy Dávid már-már megszállottsággal határos városszakmai, várospolitikai fókuszáltságát, ideális vezetője lehetne a nemzet fővárosának, leváltva a mostani, silány városvezetést.
(Talán nem is ördögtől való az ötlet, amely szerint egyikük visszalépése garantálhatná az Istentől elrugaszkodott Karácsony és városházi vérszívó kasztjának a leváltását – és egyúttal esélyesen egy stabil közgyűlési többséget is teremtene ekképp a listás szavazás – ideális eredmény esetén, erős kormányzati frakció mellett a nem gyurcsányos ellenzék bevonásával működtetve Budapestet – ez az írás nem erről szól.)
A rendszerváltozáson átesett és átejtett magyar valóság egyik abszurditása a fővárosi önkormányzatiság és a budapesti főpolgármesteri cím. Az eredendő bűn itt is a rendszerváltozás egyik tipikus háttéralkuja, nevezetesen Demszky Gábor és az SZDSZ-es posztkommunista kaszt beejtőernyőztetése a pozíciókba. Aminek következtében
a főpolgármesterség egy pillanat alatt bohóckodássá silányult, a fővárosi és városi önkormányzatok pedig pénzkimosó bíznisszé, pártpolitikai kifizetőhelyekké züllöttek.
Amit a jó budapesti polgárok rendre meg is szavaztak-szavaznak, elsősorban azért, mert a rendszerváltozás változás-része nem nagyon jutott le a helyi szakigazgatási szintekig, ekképp hagyva, pl. az önkormányzati vagyonkezelői cég igazgatói székében a korábbi Ingatlan Kezelő Vállalat vezetőjét, régi komcsikból új kapitalista helyi kiskirályokká téve egyébként sok heyütt az országban is, korábbi párttitkárokat és tanácselnököket. Húsz évet rohadt így, 1990-et követően is még a város.
A 2006-os őszi önkormányzati választás lavinaszerű változása, majd Tarlós István főpolgármestersége – karöltve a kerületi kormánypárti polgármesterekkel, látványos változást hozott a korábbi, húsz éves Demszky-szociálliberális városvezetésekhez képest.
Látványos: vagyis a politikailag elvakultak számára láthatatlan….
Pedig a Tarlós-időszakban nemcsak a városkép szégyenfoltjai kezdtek eltűnni, hanem új, szakmai oldalról jövő emberek is, mint például Vitézy Dávid, feltűnhettek felelős szakvezetői pozíciókban.
A 2010 óta rendületlen Fidesz-kétharmad, esetünkben a rendületlen ellenzéki börtön-egyharmad folyamatos közrevolverező, fenekedő-fenyegető hangnemű közbeszélésével karöltve 2019-ben sikeresen a főváros főpolgármesteri székébe repítette a nemzetellenző ellenzék közös jelöltjét, Karácsony „Közalkalmatlan” Gergelyt.
Bár ismert volt már korábban is jellemgyenge, gerinctelen és gátlástalan politizálása, ennek ellenére, vagy talán épp ezért a közös prédára összegyűlt ellenzék, kontroll nélkül kaphatta meg a fővárost – közprédául.
Azóta pedig a felelőtlenség, a semmilyenség, és képtelenség hármas hívószava kíséri a budapestiek mindennapjait.
Egyikünk sem hitte volna, hogy van Demszkynél lejjebb, de Karácsonynak sikerült oda vinnie a fővárost, valamint a főpolgármesteri címet egy egyszerű facebook profillá silányítva, a működését pedig egy ellenzékiségbe szorult, posztkommunista-neoprogresszív hordószónokságban tartva – utasításra.
Nem véletlenek a gyermekdac-ábrázat és a frusztrált debilitás vonásai.
Karácsonynak most vannak kihívói. A kormányellenesség besűrüsödött fővárosi rántásán szörfölő személyiség azonban a jelzések szerint tovább folytathatja a semmit és a semmilyenséget – jellemző módon a legdeficitesebb poltikai kampánya is neki van, a budapestieknek vetve olyan ígéreteket, miszerint majd ő öt évvel meghosszabítja a fővárosiak életét… A kutyapártos ízű kampányígéret alapja pedig egy egszségügyi szűrőkamion ígérete(!).
Nos, inkább adja vissza azt az életidőmet, amit a képtelen intézkedései miatt szenvedek el évek óta a fővárosi közlekedésben, dugóban, buszra várva, szemetest keresgélve!
Ehelyett azonban további romlásnak nézünk elébe, mert a kihívók, nevezetesen a kormánypártok jelöltje, Szentkirályi Alexandra budapesti Fidesz-elnök és az LMP támogatta Vitézy Dávid közmagánzó két külön oldalon áll. Budapest – bár a Fidesz itt is a legerősebb párt, a sok lúd disznót győz – alapon nem kínál túl sok esélyt a fideszes jelöltnek. Karácsonynál ugyanakkor mindenki jobb, ezért kormánypárti elfogultságom ellenére is örülnék, ha akár Vitézy Dávid lenne majd június 10-től a főpolgármester.
Ám gyurcsányi ellenzéki dübörgés zaja elnyomja az egyéb, visszafogottabb vagy szakmaibb (konstruktív) ellenzékiség hangjait.
Vagyis, hiába van két messze alkalmasabb jelölt is, mégis a közalkalmatlanság koronázatlan, ám megszavazott királya, Gyurcsány Ferenc házigergője, Dobrev asszony vidéki táskahordozója az esélyes.
Jó lenne, ha össze lehetne gyúrni Szentkirályit és Vitézyt – mindketten a Tarlós-érából jönnek, mindektten közelről láthattask jó és rossz dolgokat egyaránt, vagyis mindketten biztosan jobban csinálnák Tarlósnál is!
Kár, hogy nem lehet egyet csinálni a kettőből: Szentkirályi Dávid, avagy Vitézy Alekszandra pedig már biztosan legyőzné Karácsony „Közalkalmatlan” Gergelyt, akire én a magam részéről egy házmesterséget se bíznék.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök