SCHWABSRAD 2023 – „Nem lesz semmitek, és boldogok lesztek” – így szól ki a Great Reset globaloprojekt aktorai közül hozzánk Klaus Schwab, háttérhatalmi tőkeceleb. És állítja: a projekt, a terv végrehajtása jól halad. Ez csak egyet jelenthet: a „Great Reset” nem később következik, hanem működésbe lépett, és jól működik.
The Great Reset resets great!
Ezek szerint a projekt akkor viszont nem lehet más, mint amit az elmúlt években tapasztalunk: az, hogy szokatlanul, indokolatlanul következnek be szokatlan események – minden valódi indoklás nélkül. Nem mellesleg pont, amikor globális szuperhatalmak minden látható és láthatatlan módon, éppen titánok harcát vívják egymással.
Már értjük, hogyan „nem lesz semmink”, hiszen a globális válságok csak úgy sorjáznak, egymást érve.
Olyan válságok adják egymás kezébe a történelem kilincsét, amelyek egyébként százévente fordulnak elő, pláne globális szinten.
Most már minden páros esztendőre jut valami ilyen, de amiről ugyanakkor mégis lerí, hogy megcsinált, és nem megtörtént. Mert jöhet, sőt jön is időről-időre valamilyen komoly válság, kihívás, népvándorlás, járvány, háború, akár ezek együttese is: egymást okozva. Csakhogy éppen nem így történt! Mert nem 2015 tömeges, duzzasztott menekültáradatai szabadítottak el víruspandémiát. És nem a járvány okozott, rég nem tapasztalt európai háborút.
Hogy mégis hét esztendő alatt mindhárom bekövetkezett, egyetlen logikus magyarázat mentén csak úgy fordulhatott elő, hogy amik jöttek, küldve jöttek.
Fékezett habzású népvándorlási hullám. Mérsékelt mortalitású vírusjárvány. Geolokalizált proxi világháború. Irrealitással kialakított energiaválság.
Mind-mind a maga válságnemében minden ismert történelmi tapasztalás szerint katasztrofális hatású, helyi-és világszinten is. Ám most, mindegyik válságelem mintha mesterségesen limitált lenne, „lebutított”. Vagyis ártanak, de azért mégsem pusztítanak. Kihívások, de nem fatálisak – épp ideálisak, hogy súlyos következmények nélkül járjon az, ha a reagálást (felkészülést, védekezést) ember és emberiség szintjén elhibázzuk.
Mintha főpróba, vagy gyakorlat lenne. Esetleg tesztelés…?
Mert fennáll a közeli lehetősége nem százezres, csordogáló, hanem tízmilliós, zúduló menekültáradatnak.
Mert bármikor kitörhet egy valóban gyilkos, globális vírusjárvány.
Mert talán már tombolna is a harmadik világháború úgy, ahogy az első kettő, ha nincs ez az ukrajnai harctér. Nem egy országrész égne, hanem földrészek.
Felfogahatatlan fenyegetések, beláthatatlan következményekkel – épp a posztmodern globalizmus, csúcsra járatott fogyasztókapitalizmusának kifulladásakor. Ilyen történelmi tapasztalatunk nincs.
Ha erre lehetne egy globális tesztsorozatott lefuttatni, hihetetlen adatokkal gazdagodnánk – úgymond. És itt be is fejezem ezt a spekulációt, attól félve, hogy ha én eljutottam erre a gonodolatra, akkor bőven eljutottak azok is, bőven évtizedekkel ezelőtt, akiknek van lehetőségük és képességük, ilyen globális projektet kivitelezni…
Meglehet, ez az ördögi globalosváb fináncmém (Soros Györgynél egy bugyorral lejjebbről) nem hazudott:
ha valóban olyan kihívások várnak ránk, hamar valóban nem lesz semmink, de nem is fog zavarni, hiszen az életbenmaradásért kell majd küzdeni. Azt meg nem okostelóval meg e-autóval, hanem foggal-körömmel szoktuk.
S, ha végül leszünk néhányan, akik túléltuk mindazt, valóban boldogok leszünk: hogy egyáltalán élünk.
„Nem lesz semmink és boldogok leszünk.”
Jónás Levente, a Pesti Hírnök